Offline találkozási pont, kulturális töltőállomás, inspirációs közeg, alkotó tér, gyerek-, és kutyabarát oázis, a lassulás terepe, stresszmentes zóna, törzshely. Mindez pár perc sétár a Parlamenttől egy történelmi épületben, ahol 1902 óta mérik a kávét.
Budapesten az 1900-as évek elején az ikonikus nagykávéházak írókat, költőket, színészeket, művészeket vonzottak. Ahová ők jártak, oda jártak a szép nők, nyomukban pedig megjelentek a gazdag férfiak. Így vált a XX. század elejére a kávéház megkerülhetetlen találkahellyé, az információcsere, a pezsgő szellemi élet, a sokrétű tájékozódás, az újságolvasás, a demokrácia és az alkotás terepévé.
A Strausz család 1902-ben nyitotta meg kávéházát, mely az 1848-49-es szabadságharc emlékére a Szabadság nevet kapta. A hely hamar kedvelt lett a budapesti értelmiség körében, a kor legnagyobb magyar költője, Ady Endre is itt alkotott. A kávéház érdekessége, hogy átvészelte a XX. század viharait és a rendszerváltást, anélkül, hogy funkciót váltott volna.
Úgy gondoltuk,kell egy hely, ami tereiben, hangulatában, gesztusaiban, tempójában megidézi a polgári létformát, de a mai kor kényelmét, ízeit is magába olvasztja. A névben megjelenő Szabadság szó szellemi, alkotói szabadságra utal, amit a logoban látható madár szimbolizál. Törekvésünk, hogy a nagykávéházi hangulat irodalmi estek, élőzene, kortárs szépirodalmi ajánlások révén újból tapintható legyen a falak között.
Ebben a bisztróban tiszteljük egymást. Kedves szavakat használunk. Azt mondjuk: kérem és köszönöm. Keményen dolgozunk, igazat mondunk. Megtartjuk az ígéreteinket. Néha hibázunk. Bocsánatot kérünk Megbocsátunk. Szeretünk.